Figyeljük meg ezt a kifejezést: „az Isten erejébe vetett hit által”. Jézus az Isten erejébe vetett hit által eleveníttetett meg (keltetett életre), és mi is ugyanakkor keltettünk életre. Isten volt az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Isten volt az, aki olyan nevet adományozott Jézusnak, amely minden név felett való. Isten volt az, aki eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára. (Kol. 2,14) Isten volt az, aki megfosztotta hatalmuktól a sötétség erőit és átadta azt (a hatalmat) a Fiúnak. (Kol. 2,15) És Isten volt az, aki Ővele együtt minket is megelevenített. Isten szemében, törvényesség szempontjából, mi akkor lettünk újjáteremtve, amikor Jézus megeleveníttetett és életre keltetett. „Mert az Ő alkotása vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban…” (Ef. 2,10) A mi újjáteremtésünknek ténye akkor lett élő valóság az életünkben, amikor újjászülettünk (új teremtménnyé lettünk). Krisztussal együtt feltámasztattunk! Ővele együtt megeleveníttettünk! Ővele együtt ülttettünk. (Ef. 2,4–6)