Egyszer egy szolgáló hozzám fordult tanácsért. Sok vihar volt az életében, és én megsajnáltam. Nem tudott se enni, se aludni. Nem volt elég csupán együttérezni vele, fel kellett olvasnom neki a Filippi 4,6-ot. „De nem mindenkinek van annyi hite, mint neked”– mondta. „Nem, de mindenkinek ugyanaz a Bibliája van – feleltem – és ez bizony az Ige gyakorlásának a kérdése.” Azután megmutattam neki, hogyan kell gyakorolni az Igét: egy verset hangosan felolvastam, és utána azt mondtam az Úrnak: „A Te Igéd igaz, és én hiszem.” Amikor elkezdtem gyakorolni ezt a verset, hittem, hogy feltárhatom a kívánságaimat Isten előtt, de azt nehéz volt elhinnem, hogy meg tudom állni, hogy ne aggódjak. De Isten nem kér tőlünk olyat, amit ne lennénk képesek megtenni. Amikor tehát azt mondja, hogy ne aggódjunk, az azt jelenti, hogy meg tudjuk állni, hogy aggodalmaskodjunk. Ezért azt mondom hangosan: „Én visszautasítom, hogy bármi felől is nyugtalankodjak vagy aggódjak.” Azután az Úr elé viszem a kéréseimet, és hálát adok Neki a válaszért. Ez nyugalommal tölti el a szellememet, amit az ördög megpróbált felzaklatni. Ha az ördög újra megpróbál rávenni, hogy aggódjam, csak visszatérek ide, újra elolvasom ezt a verset és továbbra is ragaszkodom hozzá.