Nagyon feldúlt volt az a szolgáló-feleség, aki ezt mondta, amikor felkeresett engem:
— Hagin testvér, én nem juthatok a mennyországba. Én utálom az anyósomat!
Miután hagytam kicsit lecsillapodni, tudtam neki segíteni. Megkértem, hogy nézzen a szemembe és mondja azt:
— Én utálom az anyósomat. Arra is megkértem, hogy ellenőrizze belül a szellemét, amint ezt kimondja. Azt mondta:
— Utálom az anyósomat. — Majd felkiáltott: — Nahát, mintha valami tiltakozna a bensőmben!
— Igen — mondtam —, ez az Isten szeretete az újjászületett emberi szellemedben, amely mindenkit szeret. A te valós éned nem utálja az anyósodat. Csak megengeded, hogy a külső ember irányítson ebben a helyzetben.
— Igazad van — mondta —, én igazában nem utálom az anyósomat.
Ezt követően megtette a szellemi helyreigazítást, megengedte a belső emberének, ahol a szeretet él, hogy az irányítsa a külső embert.