De mikor eljön Õ, az igazságnak Szelleme…
a bekövetkezendõket megjelenti néktek.
– JÁNOS 16,13
Egyik szolgáló barátomnak három olyan súlyos
autóbalesete is volt, alig tíz éven belül, aminek során
emberek haltak meg. Felesége is kishíján meghalt, õ pedig
súlyosan megsérült. De Isten keze mindkettõjüket meggyógyította. Amikor hallott engem arról tanítani, hogyan hallgassunk a szellemünkre, a belsõ bizonyosságra, azt mondta:
„Hagin testvér, mindegyik balesetet elkerülhettük volna,
ha hallgatunk a belsõ megérzésünkre.” Az emberek mégis
így okoskodnak: „Egyszerûen nem értem, hogy történhettek azok a balesetek egy ilyen jó kereszténnyel, aki ráadásul
prédikátor.” Nos, meg kellett volna tanulnia a szellemére
hallgatni, éppúgy ahogy neked is meg kellene tanulnod
hallgatni a tiédre. Az emberek Istent hibáztatják, mondván,
hogy Õ tette. De ahogy ez a prédikátor is mondta: „Bárcsak
hallgattam volna a belsõ megérzésre, hogy valami történni
fog, bárcsak vártam és imádkoztam volna. Ehelyett azt
mondtam: Most nem érek rá, nincs idõm imádkozni.” Sok
esetben, ha vártunk volna Istenre, amikor ott volt ez a belsõ
bizonyosság, megmutatott volna nekünk bizonyos dolgokat, mi pedig el tudtuk volna kerülni a nehézségeket. De ne
siránkozzunk és sóhajtozzunk múltbéli hibáink miatt.
Ragadjuk meg a jelen lehetõségeit és legyen gondunk
arra, hogy kövessük a belsõ bizonyosságunkat a jövõben.
Tanuljuk meg fejleszteni a szellemünket – tanuljunk meg
hallgatni rá, és azután engedelmeskedjünk neki.