Egyik szolgáló barátomnak három olyan súlyos autóbalesete is volt, alig tíz éven belül, aminek során emberek haltak meg. Felesége is kishíján meghalt, ő pedig súlyosan megsérült. De Isten keze mindkettőjüket meggyógyította. Amikor hallott engem arról tanítani, hogyan hallgassunk a szellemünkre, a belső bizonyosságra, azt mondta: „Hagin testvér, mindegyik balesetet elkerülhettük volna, ha hallgatunk a belső megérzésünkre.” Az emberek mégis így okoskodnak: „Egyszerűen nem értem, hogy történhettek azok a balesetek egy ilyen jó kereszténnyel, aki ráadásul prédikátor.” Nos, meg kellett volna tanulnia a szellemére hallgatni, éppúgy ahogy neked is meg kellene tanulnod hallgatni a tiédre. Az emberek Istent hibáztatják, mondván, hogy Ő tette. De ahogy ez a prédikátor is mondta: „Bárcsak hallgattam volna a belső megérzésre, hogy valami történni fog, bárcsak vártam és imádkoztam volna. Ehelyett azt mondtam: Most nem érek rá, nincs időm imádkozni.” Sok esetben, ha vártunk volna Istenre, amikor ott volt ez a belső bizonyosság, megmutatott volna nekünk bizonyos dolgokat, mi pedig el tudtuk volna kerülni a nehézségeket. De ne siránkozzunk és sóhajtozzunk múltbéli hibáink miatt. Ragadjuk meg a jelen lehetőségeit és legyen gondunk arra, hogy kövessük a belső bizonyosságunkat a jövőben. Tanuljuk meg fejleszteni a szellemünket – tanuljunk meg hallgatni rá, és azután engedelmeskedjünk neki.