Én már keresztény életem elején megtanultam átengedni az uralmat a szellememnek, a belső emberemnek a külső emberem felett. Így még tinédzser koromban – amikor magányos voltam, nem voltam közösségben olyan kortársaimmal, akik úgy hittek, mint én – sem voltak olyan problémáim, mint másoknak. Nincs tudomásom róla, hogy a vasárnapi iskolában még valakinek lett volna üdvössége. Káromkodtak, ittak, világi helyekre jártak táncolni, és egymás között váltogatták szexuális partnereiket. Azt kérdezgették tőlem: „Te miért nem vagy benne semmiben?” Először is azért, mert a lelkiismeretem nem engedte. Egyébként azt szoktam válaszolni nekik: „Én egy új teremtés vagyok.” Erre azt kérdezték: „Mi az, hogy új teremtés?” (Ezzel azt bizonyították, hogy ők nem azok!) Nincs szükséged arra, hogy prédikálják neked, hogy mit tehetsz meg és mit nem. Egyszerűen csak engedd meg a szellemednek, hogy uralkodjon feletted. Isten meg fog világosítani a szellemeden keresztül. Engedd meg, hogy az új, belső ember uralkodjon feletted. Ne engedd meg a testednek, hogy uraljon. A tested továbbra is ugyanazokat a dolgokat akarja majd tenni, amiket addig tett, mert a tested még nem született újjá. Járj azért a szellemed szerint.