Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Szellem…
— APOSTOLOK CSELEKEDETEI 13,2
Ez a dicsõítés imája — az Úrnak való szolgálat. Igaz, hogy Isten törõdik velünk. Õt érdekli a mi sorsunk, és be akarja tölteni a szükségeinket, mivel Õ mondta nekünk, hogy kérjünk. Az én személyes megfigyelésem szerint azonban az imáink túl nagy százaléka áll abból, hogy: „Add meg nekem, add meg nekem, add meg nekem.”
Idõt kell szakítanunk mind a személyes imaéletünkben, mind az összejöveteleinken a gyülekezeteinkben arra, hogy várakozzunk Istenre és szolgáljunk az Úr felé. Az ilyen légkörben tud Isten mozdulni. Ahogy szolgáltak az Úr felé és böjtöltek, a Szent Szellem kinyilvánította magát!
Isten saját gyönyörûségére teremtette az embert, azért, hogy legyen valaki, akivel közösségben lehet. Õ a mi Atyánk. Mi Istentõl születtünk. Soha egyetlen földi szülõ sem élvezte úgy a gyermekeivel való közösséget, mint ahogy Isten élvezi a fiaival és leányaival való közösségét.
Szakíts idõt az Úr felé való szolgálatra: Imádkozz. Várakozz Istenre. Mondd meg Neki, hogy mennyire szereted Õt.
Dicsõítsd Õt. Adj hálát a jóságáért és kegyelméért.